Az akácméz nektárját adó fehér akác (latin neve: Robinia pseudoacacia) a XVII. században terjed el hazánkban. Tessedik Sámuel lelkész-író szándéka a betelepítéssel azonban közel sem méhészeti céllal történt. Az eredendően Amerikában őshonos fafajta behozatala az alföldi futóhomok megkötését szolgálta. Amellett, hogy az akác az eredeti elképzeléseknek maradéktalanul megfelelt, méhészeti körökben is közkedvelté vált, napjainkban a legjelentősebb, tömegben virágzó mézelőnk.
Az akác pillangós virágú, fürtös virágzata lehetővé teszi, hogy a méhek nektárjához jól hozzáférjenek és egy helyen nagyobb mennyiségű táplálékforráshoz jussanak. A fafajta sajátossága, hogy három nagyobb hullámban virágzik (földrajzi elhelyezkedéstől függően), azonban virágzata fagyérzékeny, másodvirágzása pedig nem mézel.
A beérlelt akácméz színe a világos (szinte átlátszó) sárgától a zöldessárga árnyalatúig terjed. A méz gyenge zamatú, kellemes ízű, akácvirág illatú. Összetételében a gyümölcscukor tartalom dominál (a szőlőcukorral szemben), mely amellett, hogy a méznek édes zamatot kölcsönöz, felelős azért is, hogy a méz folyékony állagát akár 2 évig is megtartsa. Az akácméz a világ 3 legkevésbé kristályosodó fajtamézeinek egyike. Itt jegyzem meg a minden méz természetes velejárója a kristályosodás, erről egy következő cikkemben részletesen is foglalkozom majd.
Az akácméz önmagában fogyasztva is kellemes, ugyanakkor nem túl domináns íze okán kiválóan alkalmazható élelmiszerek édesítőjeként is. A méz robinin és akacin tartalma miatt jó fertőtlenítő hatással rendelkezik, méregtelenít és köhögés ellen is eredményesen alkalmazható. Fogyasztása gyomorsav túltengés esetén is javallott. Segíti a felső légúti megbetegedések gyógyulását, enyhíti az irritáló torokkaparást is.
Az akácmézet megtalálod termékeink menüpont alatt, vagy IDE kattintva.
